pákozdi csata, 1848. szept. 29.: a szabadságharc honvédeinek tűzkeresztsége, első és győztes csatája. - A nyilvánosságra került udvari intrika okozta fölháborodásban a nemzgyűl. föloszlatására Budára küldött gr. Franz Lamberg cs. tábornok „királyi biztost” IX. 28: a Lánchídnál a tömeg meglincselte. Batthyány Lajos min-eln. (1848. III. 17-X. 2.) utolsó békekísérletet tett a személyesen fölkeresett Jellasics bánnál, sikertelenül. IX. 29: kb. 25 ezer főnyi horvát-osztr. serege 58 ágyúval megtámadta a Velencei-tó körül fölállított, nagyrészt nemzetőrökből álló sereget. 3 m. üteg 2 órai tüzelés után az ellenséges középhad ágyúit elhallgattatta, Jellasics gyalogsága és lovassága támadását a m. tüzérség visszavonulásra kényszerítette. Kb. 5 órás csatározás után Jellasics Székesfehérvárra, Móga m. altábornagy az üldözés helyett Martonvásárra vonult. Jellasics 3 napi fegyverszünetet kért az állások megtartása mellett, amit arra használt, hogy harc nélkül Bécs felé visszavonuljon. E csatában fordult elő, hogy ugyanazon csapattest részei álltak egymással szembe, pl. az 5. tüzérezred fele a m-okkal, másik része a bán oldalán harcolt. A tájékozatlan udvari kamarilla X. 3: Jellasics bánt kinevezte mo-i főhadparancsnoknak és fővezérnek. A bán visszavonulásával magára hagyott Roth és Philippovics hadtestje X. 7: a honvédek előtt letette a fegyvert. A ~ vesztesége 8 m. halott és 35 sebesült, az ellenségé 100 sebesült és halott. Újoncseregünknek önbizalmat, erkölcsi erőt adott a győzelem, a kudarc bomlasztólag hatott a horvátokra. 88

Szeremlei I:226. - Bánlaky XXI/1. köt.